TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsóm, se szemfedóm,
se csókom, se szeretóm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendóm hatalom,
húsz esztendóm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fó terem
gyönyörxszép szívemen.
1925. márc.
SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltxtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költónk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. ápr. 11.
SÁRGA FÜVEK
Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nó ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél
Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább
Csillan a nyüzsögx idx
Korallszirtje, a holt világ
A nyirfa, a bérház, a nó
Az áramló kék égen át
1933
AZ A SZÉP, RÉGI ASSZONY
Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezók mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném ót, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint x maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az ószi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integetó fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.
1936. okt.
(KIKNEK ADTAM A BOLDOGOT...)
Kiknek adtam a boldogot,
alvó arcukról éjjelente,
mint a viharba került lepke,
elrántatnak a mosolyok.
Mert eljön értem a halott,
ki szült, ki dajkált énekelve.
Kitágul, mint az ór, az elme.
A csöndbe térnek a dalok.
A hxség is eloldalog
és elmulik szivem szerelme.
Kitetszik, mily üres dolog,
mily világ visszája bolyog
bennem, mint lélek, a lét türelme.
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
1937
(TEHERVONATOK TOLATNAK...)
Tehervonatok tolatnak,
a méla csörömpölés
könnyü bilincseket rak
a néma tájra.
Oly könnyen száll a hold,
mint a fölszabadult.
A megtört kövek
önnön árnyukon fekszenek,
csillognak
maguknak,
úgy a helyükön vannak,
mint még soha.
Milyen óriás éjszaka
szilánkja ez a sulyos éj,
mely úgy hull le ránk,
mint a porra a vasszilánk?
Napszülte vágy!
Ha majd árnyat fogad az ágy,
abban az egész éjben
is ébren
maradnál?
1934
|
With Pure Heart - Tiszta szivvel
Got no father, no mother,
no god, no homeground,
no shroud, no lover.
Last three days I haven't eaten
neither a lot, nor a morsel,
my twenty years is power,
I am looking for a buyer.
If no one wants it,
the devil will take it,
with a pure heart I will plunder,
if need be I will murder.
I'll be caught and I'll be gallowed,
with blessed earth I'll be covered,
death producing grass will evolve,
on my oh so beautiful heart.
March 1925
For My Birthday --Szuletesnapomra
Thirty-two I have turned today--
this poem as a surprise came
knickery
knackery:
a present, with which
at this cafe I astonish
myself
myself;
my thirty-two years have been scattered
two-hundred a month I've never bettered.
It's a trend
my homeland!
I could've become a schoolmaster
not a fountainpen abrader
needy
weeny.
But I've gotten expelled, riot act read
at the university in Szeged
mean
dean.
His move has reached me fast and coarse,
my "no father" verse got his curse,
he guarded
the home hard
with drawn swords' scowls
he has summoned my soul's
flame
and name:
"You, as long as I have a word,
won't be teaching in this world"
mutters
and sputters
If that's Mr. Antal Horger's pleasure
that our poet shall not study grammar
a light
delight,
'cause it won't be on a high school level
I'll be teaching all my people
to know
to know!
1937
Yellow Grass
Sarga fuvek
Yellow grass on the sand,
this wind is a bony, old woman,
the puddle is a nervous cow,
the sea is quiet, tells a tale.
I croon my soft inventory.
That peddled coat is my country;
dusk crumbles on the mound;
my heart hasn't the will to go on.
The coral rock of swarming time,
the dead world, the birch,
the tenement, the woman's sparkle
through the flowing blue sky.
1933
That Pretty Woman from the Past
Az a szep regi asszony
That pretty woman from the past I'd like to see again;
in her, ethereal, tender niceness was reversed;
along the swale, when three of us leisurely wandered,
she happily and seriously walked in the light mire;
when she looked at me, I couldn't not tremble;
that pretty woman I'd like not to love.
What I want is to see her; in the sun, dreaming,
I have no plans, while she sits in the garden
and, like herself, a closed book lies in her hand;
and around us, dense branches sigh in the autumn wind.
I would watch one time, as she hesitantly, slowly,
like one who conceives a plot in the rustling glade
stands up, looks around, suddenly leaves and steps into the passage
which, behind the bushes of the garden, lurks to lead through the
distance with the farewell waving trees on both of its sides;
I'd like to see her, like a child longs to see his dead mother,
that pretty woman from the past, as she walks away in the light.
1936
To Whom I Pretended Happiness...
Kinek adtam boldogot
To whom I pretended happiness,
smiles jerk me away
from their sleeping faces, nightly,
like a moth in the storm.
Because that dead one who gave me birth,
who nursed me singing, came to get me.
Expanding the intellect like space,
songs recline in the silence.
Faith also shambles away.
My heart's love fades away.
What's revealed is how an empty thing,
the world's strife, roams inside
me like a spirit, with the patience of existence.
My body dissolves, like fabric
that was pulped by the moths.
1937
Freight Trains Shunt
Tehervonatok tolatnak
Freight trains shunt;
their pensive clatter
fastens light shackles
on the silent land.
The moon flies with such ease,
like a freed man.
The broken rocks
lie on their own shadows;
sparkle to themselves,
they're on their spot
like never before.
What sort of giant night's
splinter this heavy night is,
falling upon us
like an iron splinter on the dust?
Sunborn desire!
If a mind accepts the shade,
would you stay
awake
all that night?
1934 |
